Szálloda idegeneknek (1967)

A cseh irodalmi hagyomány szatirikus-groteszk vonulata és a századforduló szecessziós hangulata teremti meg ennek a valós, ugyanakkor elvonatkoztatott térben és időben zajló, allegorikus történetnek a hátterét. A hol könnyed, hol nyomasztó atmoszférájú filmben a zárt közösség végül kíméletlenül kiveti magából a „betolakodót”, a szerelmet mint a legfőbb szépséget kereső fiatal költőt. A Szálloda idegeneknek című filmjében Máša az allegória kedvelt műfaját választja. A film művészi és zenei részeit a szecesszió inspirálta. A herceg szállodájába egy fiatal költő érkezik, aki a szerelmet keresi, de csak a halált leli meg. A gyilkos neve helyett stilizált karikatúrában a szálloda vendégeinek és személyzetének társaságát mutatják be nekünk. A filmből hiányzik a Tévúton társadalmi elkötelezettsége, sokkal inkább egy kísérletről van szó, a társadalmi kapcsolatok időtlen szatírájáról, ismert színészek alakításaival.