Carmen (1983)

Csábító érzékiség, őrült szenvedély, zabolátlan szabadságvágy, hűtlenség... Vajon ezek a legmegfelelőbb szavak Carmen alakjának megrajzolásához? Az író Merimée, a zeneszerző Bizet, a filmrendező Godard és Francesco Rosi mellett a neves spanyol filmrendező, Carlos Saura is megpróbálkozott e bonyolult női jellem megrajzolásával. Az ő változatában a flamenco-tánc nyelvén kell kibontakoznia a carmeni jellemvonásoknak. Carlos Saura és a táncrendező Antonio Gades a történetet egyetlen helyszínre, egy koreográfus-stúdióba helyezi, s a spanyol tánc segítségével az alkotásról, a művészet és élet megfoghatatlan egymásra hatásáról beszél. Elvben egy táncdráma születéséhez kellene asszisztálnunk, de a rendező ennél tovább megy. A filmben sok egymásba kapcsolódó, egymástól különválaszthatatlan réteg van. Ki tudja megállapítani, mikor van átmenet a próbából az élő előadásba, a történetből a valódi alkotásba, az igazságból a művészetbe?